Belegondoltatok már abba, miképp is működik a szervezetünk? Kétségek övezik az evolúció hipotézisét, hogy vajon ilyen törékeny egyensúlyt létrehozhat-e pusztán a véletlenek sorozatával. Véleményem szerint, igen, létrehozhatja. De ne kanyarodjunk el ebbe a témába, talán majd máskor. Most először csodáljuk önmagunkat. Lélegzünk, ver a szívünk, hőt adunk le. Érezzük a saját súlyunkat, hogy tele vagy üres-e a hasunk. Élvezzük és érezzük mindazt, ami mi vagyunk.
A szervezet alrészei többé-kevésbé harmóniában működnek. Ha ez hiányzik, akkor egy vagy több betegség szenvedő alanyává válunk, vagy meg se születünk.. Minden alrész végzi a feladatát, picit összehangoltabban, mint egy közszolgálati intézmény. Védekezőrendszerünk egy fontos ele. Egyszerű a dolga: fel kell fedeznie azt, ami idegen, vagy elromlott, és már csak akadályozza a nagy egység működését. Ezt az MHC sejtazonosítókkal valósítja meg, amely gyakorlatilag személyi igazolványként működik. Ha a sejt dns-e eltér, akkor eltér az MHC is. Egyszerű.
Mint jelenthet az immunrendszer szemszögéből tehát egy embrió? Vagy akár maguk az ivarsejtjeink? Az ivarsejtek a dns-ünk feleződésével jönnek létre. Tehát nem egyeznek a rendes sejtekkel. Az embrió is csak 50%-ban hasonlít ránk, ez pedig édeskevés. Ha nem így lenne, akkor az anya szerveit minden gond és gyógyszeres kezelés nélkül át lehetne ültetni a gyermekébe. És persze fordítva. Ám ez csak szép, utópikus ábránd. 50% már túl sok, a saját ivarsejtjeink és embriónk testidegen elemek számunkra. A sokat emlegetett közös létezés helyett tehát légfontosságú, hogy megfelelően el legyenek választva egymástól. Anya és gyermeke nem érintkezhetnek közvetlenül a méhben, csak megfelelő határfalon keresztül. Persze, persze, a határfal azért átereszt anyagokat, de csak annyit és úgy, hogy az immunsejtek ne szerezzenek róla tudomást, különben a leendő gyermek sorsa megpecsételődik.
Mindez nagyon szép dolog, ám nem ezért kezdtem el írni ezt a naplót. Nem tudom kiverni a fejemből, hogy mi van olyankor, amikor ez a harmónia megtörik, az embrió nem fejlődik helyesen, vagy rossz helyen van (petevezető), vagy az anya fizikailag nem képes rá, hogy kihordja (szervi bajok) vagy szellemileg nem áll készen (14 éves) vagy nem akarja ezt a gyereket, mert egy szörnyű esetre emlékeztetné, amikor is valaki leteperte, és minden ellenkezése, könyörgése ellenére annyiba vette, mint egy guminőt szokás. És persze: örüljön, hogy túlélte élve...
Egyes elvek szerint ilyenkor is igenis végig kell csinálni az utat, ameddig az embrió és az anya eljut, hiszen ő már egy élőlény, és ennek megszakítása gyilkosság, mi több, terrorizmus, ahogy egy most meg nem nevezett magas beosztású egyházi személy nyilatkozta. Ha meghal az egyik vagy mindkettő, akkor a sor akarta így. De a mai mindent megmentő, a haldóklókat el nem eresztő ugyanezen elven alapuló elvek és etikával összevetve, az egész hamisnak és álságosnak hat.
Mindez nem lenne olyan szomorú, ha eközben kicsiny országukban egy nőnek nem kéne a túlélés és a gyermekáldás között választania. Ismert probléma, hogy gyerekkel nem találsz állást. Hiszen a fránya bőgőmasina leköt, amikor óvodába, iskolába jár, akkor majd lebetegszik, és te otthon gondozod majd, ahelyett, hogy termelnéd a pénzt Multi Kft.-nél. Törvénytelenül, de van, hogy az állásra jelentkezésnél eléd teszik a szerződést, és a következőt tartalmazza: "Vállalja, hogy 2 évig nem lesz gyermeke". El lehet fogadni, vissza lehet utasítani, de utóbbi helyzetben kereshetsz más helyet magadnak.
Biológiailag az emberben már benne lenne az igény, hogy 14-16 évesen anyává legyen. Lelkileg még nincs kész - mondjuk. Lehet, van aki 24-26 évesen sincs kész. De van egy olyan sanda gyanúm, hogy a teherbe eső tinédzserek között általában kevesebb a komplikáció, mint a 10 ne adj isten 20 évvel idősebb sorstársaiknál.
Társadalmilag az igény az, hogy 20 évesen férjhez menj, és állj neki szülni. Onnantól nyaggat az anya, a nagyanya, húznak a barátnők.. Megélhetési szempontból 35 éves kor fölött kezdesz úgy állni, hogy elvállalhasd. Kis szerencsével eddigre van már annyi munkaviszonyod, pénzed, hogy ki tud fizetni az orvosi vizsgálatokat, a szülést, a babaruhákat, babakocsit, bébitápot, pelenkát, játékot, törlőkendőt, tisztítószert, még játékot, még tápot, cumit, mégegy cumit, mert az előzőt kiköpte...
Nem mindegy tehát, mikos és milyen körülmények között születik meg génjeink és szellemiségünk továbbvivője, a Gyermek. Ám a döntést más elvek nem bízzák ránk. Megtiltják a védekezést, megtiltják az abortuszt. A kérdés, hogy joguk van-e hozzá, a kérdés, hogy jogunk van-e dönteni a saját életünkről. Nekik miért van joguk engem a Sátán követőjének nevezni, becsmérelni, miért nincs jogom megvédeni a saját hitem és nézeteimet?
Nem vallásszidalmazó fórumnak szánom, nem a vallás létével van bajom, hanem egyes követőivel.
Felfordul a gyomrom a világuk viszásságaitól.
Nem vallásszidalmazó fórumnak szánom, nem a vallás létével van bajom, hanem egyes követőivel.
Felfordul a gyomrom a világuk viszásságaitól.
